Pakisztáni fizikus, atommagfizikus, Nobel-díjas
Lahore-ban a Government College hallgatója volt, a Cambridge-i Egyetemen 1952-ben elméleti fizikából Ph. D. fokozatot szerzett. Ezután visszatért Pakisztánba, 1951 és 1954 között matematikaprofesszor volt, majd újra Cambridge-ben tanított. 1957-ben az elméleti fizika professzora lett a londoni Imperial College of Science and Technology-n. 1964-ben az olaszországi Triesztben segített létrehozni a Nemzetközi Elméleti Fizikai Központot azzal a céllal, hogy a fejlődő országokból érkező fizikusok bekapcsolódhassanak a tudomány nemzetközi vérkeringésébe. 1994-ig a központ igazgatója volt, e mellett megtartotta londoni tanszékét is. Elméleti részecskefizikával foglalkozott. 1979-ben Sheldon Lee Glashow és Steven Weinberg társaságában fizikai Nobel-díjat kapott az elektromágneses és a gyenge kölcsönhatás egységes elméletének kidolgozásáért, amelyben egy alapvető elektrogyenge kölcsönhatást tételeztek fel. Az elmélet alapján meg lehetett jósolni a W- és a Z-bozon létezését, melyeket kísérletileg 1983-ban a CERN-ben mutattak ki. Salam volt az első pakisztáni és az első muszlim tudós, aki Nobel-díjat kapott.