Ír természetvizsgáló, geofizikus, utazó
1859-ben vezérőrnagyi rangban nyugdíjazták. Részt vett tüzértisztként Gibraltár védelmében, majd a kanadai háborúban. 1818-ban a Royal Society tagságára jelölték, részt vett csillagászként John Ross, majd William Edward Parry arktikus expedíciójában az északnyugati átjáró felkutatására, ekkor nagy számú földrajzi és földmágneses mérést, földrajzi megfigyelést végzett. Ekkor dolgozta ki a pontos mágneses mérésekre a "mágneses kollektor"-t. 1834-36 közt elvégezte Írország és Skócia földmágneses felmérését, javasolta a mágneses megfigyelő hálózat kiterjesztését az egész Földre. 1821-23 közt afrikai és amerikai utazása során nagy számú ingamérést végzett a Föld alakjának, lapultságának meghatározására. 1852-ben felismerte, hogy a földmágneses tér változó elemeinek ingadozásai követik a naptevékenység 11 éves hullámzását. Kimutatta a Hold hatását is a földmágnességre. Egy évtizeden át a Royal Society elnöke, a Bath Lovagrend parancsnoki keresztjének kitüntetettje. (Bartha Lajos)