Orvos, egyetemi tanár
1911-ben a budapesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1931-1945-ig a szegedi orvosi karon a belgyógyászat tanára, a belgyógyászati klinika igazgatója, 1937-1938-ig dékán, 1945-1946-ban a budapesti II. sz., 1946-1970-ben az I. sz. belklinika igazgatója. 1954-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója, 1949-1970-ig az MTA elnöke. Tudományos kutatásaival új megvilágításba helyezte a nyirokerek élettanát, kórtani jelentőségét. A szív, a máj, a tüdő és a vese megbetegedéseivel, valamint az ödéma kóroktanával foglalkozott. Munkássága számos magas bel- és külföldi elismerésben részesült. Főszerkesztője volt az Orvosok Lapjának, az Orvosi Hetilapnak, az Acta Medica Hungaricának. 1946-tól az MTA tagja.