Vízépítő mérnök, folyamszabályozó mérnök
Mérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1881-ben. Az 1879. évi árvízkatasztrófa után újjászervezett vízügyi szolgálat egyik vezetője: a tiszai kotrások főmérnökeként megszervezte és irányította a tiszai állami kotróparkot Szeged (illetve Tápé) székhellyel. Ezzel lehetővé vált a Tisza-szabályozás gyors és sikeres befejezése. Utóbb magánmérnöki irodát nyitott. 1890-től 1898-ig Luther Hugó helyettese, illetve megbízottjaként az Al-Duna-szabályozási munkálatok közvetlen vezetője. A munkálatok gépészeti berendezéséről szóló tanulmányát a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1898-ban Hollán-pályadíjjal jutalmazta. A 20. század első évtizedében nagy propagandát fejtett ki a Duna-Tisza-csatorna és a soroksári Duna-ág csatornázása érdekében.