Német kísérleti fizikus
A reálgimnázium elvégzése után elektrotechnikusnak készült. Darmstadtban majd Charlottenburgban járt egy-egy félévig műszaki egyetemre, a fizika azonban egyre jobban érdekelte, s a következő két félévet Berlinben, majd Strassburgban töltötte az ottani tudományegyetemeken. Strassburgból újra Berlinbe ment, de akkor már August Kundt professzorral, aki nemcsak diplomához segítette, de doktori témavezetője is lett. Rubens utána Kundt asszisztense maradt 1896-ig, amikoris Charlottenburgba hívták át - négy év múlva itt lett műegyetemi tanár. Kiváló kísérleti érzékét számos eszköz megtervezésével és megépítésével bizonyította. Igazán az infravörös spektroszkópiába dolgozta be magát, amelynek legjobb akkori szakértője lett. 1906-ban a tragikusan elhunyt Paul Drude helyére hívták meg, s ettől kezdve ő lett és maradt élete végéig a Berlini Egyetem Fizikai Intézetének vezetője. Itt lett tanítványa Gustav Hertz és Walter Schottky is. Planck neki köszönhette azokat a pontos méréseket, melyekkel sikerült a "Planck-féle" sugárzási törvényt igazolni. Az ún. Rubens cső, amellyel az álló hanghullámokat lehet egy lángsorozattal látványosan bemutatni, kedvelt demonstrációs eszköze minden jobb fizikaszertárnak. Rubens indította el azt a "kollokviumoknak" nevezett szemináriumsorozatot is, melyet halála után Max von Laue folytatott és tett híressé Berlinben. Sajnos a Fizikai Intézet Spree parti gyönyörű épülete a második világháborúban majdnem teljesen megsemmisült, csak egy sarokszárnya, a fizikai kémia épülete maradt meg - nomen est omen - a Bunsen utca sarkán. (Dr. Radnai Gyula)