Orvos, sebész, egyetemi tanár
Orvoscsaládban (apja, nagyapja, dédapja is orvos volt) született. Orvosi oklevelét 1927-ben szerezte Budapesten. 1924-1928 között az I. sz. Kórbonctani Intézetben gyakornok. 1928-tól az I. sz. Sebészeti Klinikán tanársegéd, majd adjunktus, 1949-től a B. V. Petrovszkij által vezetett III. sz. Sebészeti Klinikán adjunktus. 1951-től nyilvános rendes egyetemi tanár. Az Országos Sebészeti Intézet igazgatói tisztségét haláláig betöltötte. 1969-1974 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorhelyetteseként tevékenykedett. Első szerkesztője az Archivum Chirurgicumnak, majd ennek jogutódja a Magyar Sebészet főszerkesztője. Számos nemzetközi tudományos társaság tagja volt. 1944-ben mint zsidó munkaszolgálatos, a bori rézbányába került. Szerencsés véletlen folytán maradt életben. A hazai mellkassebészet úttörői között foglalkozott a mediastinum, a nyelőcső, a gyomorrák sebészetével, valamint a hipertónia sebészi kezelésével. Számos közleménye jelent meg a fekélybetegség és az endokrin daganatok sebészi problémáiról.