Fizikus, vegyész, geofizikus
1911-ben a budapesti tudományegyetemen kémiai, fizikai és geofizikai képesítést szerzett. Nyolc hónapig Karlsruhe-ban Fajans mellett dolgozott, abban az időben, amikor Fajans bejelentette az (akkor még plejádoknak nevezett) izotópok felfedezését. Budapestre visszatérve Hevesy György munkatársa lett a radioaktív nyomjelző módszer kidolgozásában. Maga a "radioaktív nyomjelzés" kifejezés Róna Erzsébettől származik. A háború után Otto Hahn-nal a berlini Vilmos Császár Intézetben, a bécsi Rádium Intézetben, majd a párizsi Curie Intézetben Irene Curie mellett dolgozott. 1928-tól kezdve 12 éven át minden nyáron a svédországi Bornö oceanográfiai intézetében a tengerfenék és a tengervíz anyagainak radioaktivitását vizsgálta. 1941-ben az USA-ba távozott, a Carnegie Intézet geofizikai laboratóriumában, Washingtonban kapott állást. A háború alatt a Manhattan projektben vett részt. 1950-től 1965-ig az Oak Ridge Institute of Nuclear Studies, majd ezt követően egy évtizedig a miami egyetem tengerkutató intézete (Institute of Marine Sciences) volt a munkahelye. Az izotópok elválasztásának és a radiogeokronológiának nemzetközileg elismert szakértője volt.