Orvos, rákkutató, radiológus
Édesapja a Munkásbiztosító Pénztár alapítója volt. Budapesten végezte középiskolai, majd orvosi tanulmányait. 1936-tól dolgozott a Bakáts téri Eötvös Loránd Rádium- és Röntgenintézetben, amely akkor a magyar rákellenes küzdelem vezető intézménye volt. 1952-ben lett a jogutód, az Országos Onkológiai Intézet főorvosa. 1946-ban az egyetem magántanára, 1957-ben az orvostudományok doktora. 1970-ben létrehozta az első magyar onkoradiológiai (később: sugárterápiás) tanszéket az Orvostovábbképző Intézetben. A Co60 szolgáltatta gammasugárzás, valamint a nagyfeszültségű elektrongyorsítók által kiváltott röntgensugárzás orvosi alkalmazásának hazai kezdeményezője volt. A Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság elnökeként működött együtt Bozóky Lászlóval az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban. Nevéhez számos angol és német nyelven megírt monográfia, tankönyv és tudományos publikáció fűződik, könyvei közül sok ma is forrásértékű Klasszikus műveltsége, nyelvtudása segítették, hogy tudományát ne csak művelje, de népszerűsítse is: Őszinte szavak a rákról c. könyve 1957 és 77 között öt kiadást ért meg. 2014-ben róla nevezték el az Onkológiai Intézet legmodernebb egységét, egy Siemens gyártmányú lineáris gyorsítót és CT készüléket tartalmazó Besugárzót. (Dr. Radnai Gyula)