Francia matematikus, csillagász
A Montpellier-i egyetemen tanult, majd 1849-től ugyanott oktatott, 1852-től 1881-ben történt nyugdíjbavonulásáig a matematika professzoraként. Az elméleti kozmogónia egyik úttörője, az égitestek egyensúlyával és kölcsönhatásaival foglalkozott. Kidolgozta a Szaturnusz-gyűrűk keletkezésének, általánosságban egy nagy tömegű égitest körül keringő kisebb kísérő stabilitásának elméletét. Egy meghatározható kritikus határon - az ún. Roche-határon - belül a kísérő szétesik, darabkái alkotják a bolygó gyűrűit. Elméletileg meghatározta a csillag-párok közti Roche-térfogat fogalmát, amelyet a gyakorlati észlelések évtizedekkel utóbb igazoltak. Nevét az említett fogalmak mellett egy holdkráter és a 38237.sz. kisbolygó őrzi. A matematikai analízisben a Taylor-sorok elméletét is továbbfejlesztette. (Bartha Lajos)