Amerikai orvos, fiziológus, Nobel-díjas
1913-1917 között angol és görög nyelvi tanulmányokat folytatott a Yale Egyetemen, majd két éven át a hadseregben szolgált. A háború végén a Columbia Egyetemen orvostudományt tanult. A diploma megszerzése után New Yorkban, majd Londonban dolgozott, de visszatért New Yorkba, a Columbia Egyetemre. E mellett a Bellevue Kórházban folytatott orvosi gyakorlatot. 1945-ben a Columbia Egyetem professzora lett. 1931-től Courand-dal tanulmányozta a légzés élettanát és kórtanát, a szív és tüdő kutatásának módszereit. A Werner Forssmann által végzett kísérletek továbbfejlesztésével jól alkalmazható szívkatéterezési módszert dolgoztak ki. 1956-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott megosztva André Cournand-dal és Werner Forssmann-nal a szívkatéterezéssel kapcsolatos felfedezésekért, valamint a keringés kóros elváltozásainak területén tett felismerésekért.