| Rhorer László Budapest, 1874. okt. 18. - Budapest, 1937. aug. 25. Orvos, fizikus, röntgenológus, egyetemi tanár Orvosdoktori diplomáját a budapesti Tudományegyetemen szerezte meg 1897-ben. Előbb kórbonctani gyakornokként Pertik Ottó professzor mellett dolgozott, majd a budapesti Állatorvosi Főiskola vegytani tanszékén lett tanársegéd, később adjunktus. A főiskolán 1910-ben a fizika nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1923-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi fizikai tanszékén lett egyetemi tanár, s haláláig az intézet igazgatójaként dolgozott. Kutatómunkájában a fizika, illetve a fizikai kémia és az orvostudomány határterületei foglalkoztatták. Foglalkozott a vesék ozmózisnyomásának mérésével, a gyomor és a belek reszorpciójával (visszaszívásával), a kininszármazékoknak és az ásványolajoknak a tejsavas erjedésre tett hatásával. Eljárást dolgozott ki a vizelet savasságának elektrometriás mérésére, illetve a fehérjék savkötő képességének meghatározására. A budapesti orvosegyesület 1912-ben neki ítélte a Balassa-díjat. Előszeretettel foglalkozott az állatorvos- és orvostanhallgatók fizikaoktatásával. Physica című tankönyvéből több nemzedék tanulta a fizika alapjait. Élete utolsó két évtizedében főleg a röntgensugárzás biológiai hatását és orvosi alkalmazásának lehetőségeit kutatta.
| | | Web dokumentumok |