Fizikus, geofizikus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, 1912-ben szerzett tanári oklevelet. 1911-ben bekapcsolódott Eötvös Loránd torziós ingával végzett méréseibe, s e problémakör specialistájává vált. Eötvös irányítása alatt több évig dolgozott az egyetem Fizikai Intézetében, ahol a laboratóriumi kísérletek mellett a torziós ingával és más műszerekkel terepi méréseket is végzett. 1914-től a budapesti evangélikus gimnáziumban tanított, majd az intézmény igazgatója volt 1945-48-ig. Tanári működésével párhuzamosan foglalkozott a geofizika elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Magyarországon, valamint 1923-24-ben és 1925-26-ban Indiában, 1927-28-ban Franciaországban végzett geofizikai méréseket, 1932-1935 között a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságával kapcsolatos kísérleteket végzett. Nagyrészt neki köszönhető a rendszeres terepi használatra is alkalmas Eötvös-ingák kifejlesztése. 1947-ben megbízták a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vezetésével. 1950-1954 között a Geofizikai Intézet igazgatója volt. Jelentős szerepet játszott az ország gravitációs alaphálózati feltérképezésének megszervezésében. Jelentősek a függővonal-elhajlások interpolációjának terén végzett felsőgeodéziai kutatásai is.