Orvos, anatómus, sebész, orvostörténész, egyetemi tanár
1934-ben szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. 1934-1936-ban a II. sz. sebészeti, 1936-1947-ben a fül-orr-gége klinikán tanársegéd, 1947-1974-ben a kórbonctani intézetben tanársegéd, docens. 1957-1964-ben az MTA Orvostörténeti Bizottság titkára, 1968-1972-ben az alelnöke. Főleg a fül-orr-gégebetegségek klinikumával, majd kórbonctani és később elsősorban orvostörténeti kérdésekkel foglakozott. Semmelweis betegségének kérdését paleopatológiai szempontból vizsgálta.