Geodéta, egyetemi tanár
1924-ben szerzett mérnöki diplomát Budapesten. 1928-tól a Háromszögelő Hivatalban dolgozott, 1937-től az alapvonalméréseket vezette, 1949-1950-ben a Háromszögelő Hivatal vezetője volt. 1952-től a Geodéziai és Kartográfiai Intézet igazgatója, 1954-től az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal tudományos munkatársa. Az általa kidolgozott mérési módszer, amiért Kossuth-díjat kapott, került alkalmazásra a felsőrendű hálózat mérésénél. 1965-ben c. egyetemi tanár lett. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja és társelnöke volt 1959-1973 között. Nevéhez fűződik a Geodézia és Kartográfia c. szaklap alapítása, amelynek főszerkesztője volt 1949-től haláláig.