Matematikus, egyetemi tanár
1922-ben a budapesti tudományegyetemen matematikai doktori oklevelet szerzett. 1925-től 1940-ig gimnáziumi tanár volt Budapesten, Miskolcon és Mezőtúron, közben az 1934-1935-ös tanévben Göttingenben folytatott tanulmányokat, mint Humboldt-ösztöndíjas. 1932-ben a debreceni tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. Középiskolai tanárságának ideje alatt is számos fontos cikket publikált, ennek alapján hívták meg 1940-ben a szegedi tudományegyetemre, ahol rövidesen egyetemi tanárrá nevezték ki. Először a geometriai, majd az algebra és számelméleti tanszéket vezette. 1967-től Budapesten az MTA Matematikai Kutatóintézetének Algebrai Osztályát vezette. Legjelentősebb eredményeit az algebra és a számelmélet területén, a véges Abel-csoportok elméletében érte el. 1949-től az MTA tagja.