Indiai matematikus
Egy, középiskolás korában kezébe került matematikakönyv hatására önálló kutatásba kezdett. Újra felfedezett számos, a szakirodalomban már ismert eredményt is, azonban számos figyelemreméltó új eredményt ért el, többek között a hipergeometrikus sorok és az elliptikus függvények területén. A madrasi egyetemre nem vették fel, mivel a matematikán kívül más tárgyakból tett vizsgái nem sikerültek. Támogatói segítségével tisztviselői állást kapott, matematikai eredményei azonban már szakfolyóiratokban is megjelentek. Több angliai professzornak elküldte eredményeit. G. H. Hardy felismerve Ramanujan rendkívüli tehetségét és eredményeinek jelentőségét lehetővé tette, hogy Ramanujan Cambridge-be menjen, ahol felvették az egyetemre, noha nem rendelkezett a megfelelő előképzettséggel. Együttműködésük számos jelentős eredményt hozott, Hardynak sikerült számos, Ramanujan által kimondott, de megfelelő matematikai szigorúsággal nem bizonyított tételét bizonyítania, többek között a számelméletben. Ramanujan az első indiai volt, akit a Royal Society tagjai közé választott. 1919-ben visszatért Indiába, ahol hamarosan, nagyon fiatalon meghalt. Jegyzetfüzeteiben fennmaradt bizonyítatlan eredményeinek feldolgozásával számos neves matematikus foglalkozott.