Indiai fizikus, Nobel-díjas
A Calcuttai Egyetem fizikaprofesszora lett 1917-ben. Különböző anyagok fényszórási tulajdonságait tanulmányozva fedezte fel 1928-ban, hogy az egyetlen frekvenciájú (homogén) fénynyalábbal megvilágított anyagról az eredeti irányhoz képest derékszögben kilépő nyalábban más frekvenciák is megjelennek, amelyek jellemzőek az anyagra. Ezek az ún. Raman-frekvenciák megegyeznek az anyag infravörös frekvenciáival, megjelenésüket a fény és az anyag közti energiacsere okozza. 1930-ban fizikai Nobel-díjat kapott. 1933-tól Bangalore-ban az Indiai Természettudományi Intézet fizika részlegét vezette. 1947-ben nevezték ki a Raman Kutatóintézet igazgatójává. Nevéhez fűződik a Raman-spektroszkópia és a Raman-szórás.