Matematikus, egyetemi tanár
Budapesten megkezdett műegyetemi tanulmányait két év után meg kellett szakítania, mert 1915-ben besorozták, 1916-ban hadifogságba esett az orosz fronton, és négy év után térhetett csak haza Szibériából. A lágerben egy kutató matematikus fogolytársától, Eduard Hellytől tanult matematikát. 1923-ban Szegeden Haar Alfréd és Riesz Frigyes tanítványaként doktorált matematikából. 1924 és 1929 között a szegedi egyetemen tanított, majd 1928-ban a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjasaként Németországban kutatott. 1929-ben az Egyesült Államokba költözött, a Harvardon és a Rice Egyetemen dolgozott, 1930-tól az Ohio Állami Egyetemen dolgozott. 1935-ben amerikai állampolgárságot kapott. 1942-ben a chicagói egyetem vendégprofesszora volt. 1946-tól 1948-as nyugdíjba vonulásáig az Ohiói Állami Egyetem matematika tanszékét vezette. A konform leképezések, a valós analízis, a variációszámítás, a parciális differenciálegyenletek, az integrálelmélet, topológia és matematikai logika területén kutatott. Nevéhez fűződik a Plateu-probléma megoldása és a felszíni mértékek elmélete. Ez utóbbi területen továbbfejlesztette Geőcze Zoárd eredményeit.