Építész, építészettörténész
Rados Gusztáv matematikus fiaként a művészetek iránt mutatott különös érdeklődést. Egyszerre volt műegyetemi hallgató az építész karon és tanult zeneszerzést a Nemzeti Zenedében. Mindezt az első világháború éveiben, amikor is több mint két évig a fronton teljesített szolgálatot. 1919-ben szerezte meg építészmérnöki oklevelét és kezdett tanítani a műegyetem középkori építészettörténeti tanszékén, amelyet az ebben az évben elhunyt Schulek Frigyes fejlesztett nemzetközi rangúvá. A historizmus irányzatába kapcsolódott be "Magyar kastélyok" c. munkájával, miközben megszerezte a műszaki doktori fokozatot és az egyetemi magántanári címet. A Felsőépítő Ipariskola rendes tanáraként 1941-42-ben tanítványaival felmérte Kolozsvár reneszánsz építészeti emlékeit. 1945-től 1957-ig műegyetemi tanszékvezetőként is az oktatás és a műemlékvédelem állt érdeklődésének középpontjában. 1956-ban beválasztották az egyetemi forradalmi bizottságba, ennek következménye lett 1957-es nyugdíjazása. Ezután a Városrendészeti Tervező Iroda alkalmazta, itt még egy évtizeden át vezette a műemléki osztályt. 1971-ben jelent meg "Magyar Építészettörténet" c. munkája, 1978-ban kapott Állami Díjat. Ma már egy róla elnevezett emlékérem és a BME kertjében álló bronz mellszobor is segít megőrizni emlékét. (Dr. Radnai Gyula)