Német matematikus
Göttingenben tanult, Carathéodory irányítása mellett doktorált 1917-ben. Rövid ideig középiskolákban tanított, 1919-ben a berlini egyetem magántanára lett, 1922-ben pedig Hamburgban rendkívüli tanár. 1935-ben a Breslau-i (ma Wroclaw, Lengyelország) egyetem rendes tanára lett. Pacifista nézetei miatt csatlakozott a Deutsche Friedensgesellschaft-hoz (Német Béke-társaság). Emiatt, bár nem esett a faji törvények hatálya alá, 1934-ben elmozdították tanári állásából. A Pennsylvania-i egyetemre kapott Rockefeller ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott, s 1962-ben történt nyugdíjazásáig itt tanított. Nyugdíjazása után két évig a New York University-n, majd a Rockefeller egyetemen tanított haláláig. Főbb kutatási eredményeit a valós függvénytan, a számelmélet és a mértékelmélet területén érte el. Egyik legnevezetesebb eredménye a Dedekind-összegekre vonatkozó törvény általánosítása. Nevét viseli többek között a Rademacher-függvény, a Rademacher-eloszlás.