Amerikai fizikus, Nobel-díjas
1933-ban az Indiana állambeli Purdue University-n szerzett villamosmérnöki diplomát. 1938-ban a Harvard Egyetemen szerezte meg fizikai doktori címét. A második világháború alatt a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Sugárzástani Laboratóriumában dolgozott a mikrohullámú radar kifejlesztésén. A Sugárzástani Laboratórium fejlesztő csoportjának vezetője lett. Későbbi tudományos munkájára nagy hatással volt Isidor Isaac Rabi. A háború után visszatért a Harvard egyetemi kutatásokhoz. 1945-ben munkatársaival felfedezte a mágneses magrezonanciát (NMR). Ez a technika az alapja a mágneses magrezonancia képalkotásnak (MRI), a 20. század egyik fontos orvosi diagnosztikai módszerének. Az NMR felfedezéséért 1952-ben megosztott fizikai Nobel díjat kapott Felix Blochhal. A csillagászatban is elért tudományos eredményeket, detektálta a semleges hidrogén atomok rádiósugárzását, melynek segítségével először váltak láthatóvá a Tejútrendszer spirálkarjai. Ez a megfigyelés segítette a rádiócsillagászat elindulását. Spin-echo relaxációs, mágneses relaxációs és negatív spinhőmérséklet (fontos volt a lézer kifejlesztésében) tanulmányaival termékenyen járult hozzá a szilárdtestfizikához is. Több tudományos társaság tagja volt.