Lengyel csillagász, optikus
1839-től a varsói csillagvizsgáló asszisztenseként dolgozott, közben lakásán mechanikai műhelyt alakított ki, ahol tudományos műszerek gyártásával és javításával foglalkozott. 1846 és 1849 között részt vett Lengyelország földrajzi felmérésében. 1852-ben a pulkovoi obszervatórium igazgatója, F. G. Wilhelm Struve bízta meg a besszarábiai fokmérés vezetésével. 1860-ban egy spanyolországi napfogyatkozás megfigyelése során fedezte fel a napkorona fényének polárosságát, ezzel kimutatva, hogy a koronáról visszaverődik a napfény, és nem saját fénye van. A felfedezés segített tisztázni az akkor még nyitott kérdést, hogy a fogyatkozások során látható korona a Naphoz, vagy a Holdhoz tartozik-e. 1863-tól Párizsban dolgozott, Edmund Hartnack optikai műhelyének mechankai igazgatója lett, Hartnack Németországba való visszatérése után pedig 1870-től a cég vezetését is átvette. Hartnack és Prażmowski optikai eszközei több világkiállításon is díjat kaptak. 1870-ben alapító tagja volt a száműzetésben élő lengyel tudósok párizsi egyesületének, 1879-ben francia állampolgárságot kapott. (Piriti János)