Francia fizikus, matematikus
Az École politechnikum elvégzése után híd- és útépítészeti mérnök lett. 1804-ben a Lycée Bonaparte-on a matematika, majd az analízis tanára, 1816-1825-ig az École politechnikum tanára volt. 1843-ban a Bureau des longitudeson nyert állást. 1852-től szenátor is volt. Legnagyobb érdemei a mechanika terén vannak és működése a fizika ezen ágára nézve korszakalkotó. Neve szerepel a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.