Német fizikus
Rövid ideig patikussegédként dolgozott. 1820-ban Berlinben, a Humboldt Egyetemen kezdte fizikai és kémiai tanulmányait. 1823-ban a Tudományos Akadémia számára meteorológiai megfigyeléseket végzett. 1824-től a Lipcsében megjelenő fizikai és kémiai tudományos folyóirat, az "Annalen der Physik und Chemie" szerkesztője, majd főszerkesztője volt 52 éven keresztül, ezt Európa legjelentősebb tudományos folyóiratává fejlesztette. Ő szerkesztette a "Biographisch-literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften" tudományos életrajzi kézikönyv-sorozat első 2 kötetét, amelyek 1857-ig bezárólag tartalmaznak életrajzokat. Halálát követően a sorozat mások szerkesztésében folytatódik napjainkig. 1838-ban a Berlini Egyetem tiszteletbeli, majd rendkívüli professzora lett. 1839-ben a Berlini Tudományos Akadémia tagjai közé, 1845-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia külföldi tagjává választották. Kísérleti munkát elsősorban az elektromosság és mágnesség területén végzett. Számos műszert szerkesztett, így 1826-ban a tükrös galvanométert. Az általa felfedezett optikai csalódást "Poggendorff-féle illúzió"-nak nevezik.