Fizikus, műegyetemi tanár
Pogány Béla a két világháború között a budapesti Műegyetem kísérleti fizika professzora volt, aki több területen végzett jelentős és eredményes kutatásokat. Oktatói pályafutását a kolozsvári egyetemen kezdte, majd annak áttelepülése után a szegedin folytatta; 1923-tól haláláig a Műegyetemen tanított. 1918-tól az MTA tagja. 1928-ban írt egy Kísérleti Fizika tankönyvet, amelyet 1933-ban átdolgozott. A Fény című könyve, melyet 1921-ben jelentetett meg, korszerű, átfogó monográfia volt. Tudományos tevékenységet elsősorban az optika területén fejtett ki. A fémrácsról elhajlított fény polározási állapotát, igen vékony fémrétegek optikai és elektromos tulajdonságait vizsgálta. Munkásságának fontos fejezete a Harress-Sagnac kísérlet megismétlése, amelyben nagy pontossággal igazolta, hogy forgó rendszerben a fény sebessége változik. Kísérlete pontosságára jellemző, hogy a szakirodalom évtizedeken keresztül az ő munkájára hivatkozott. Pogánynak meghatározó szerepe volt a műegyetemi spektroszkópiai kutatások megalapozásában. A geofizikai kutatásokban a szeizmikus mérésekhez szükséges berendezést az ő szabadalma alapján gyártották hazánkban. Éveken át volt a Matematikai és Fizikai Társulat ügyvezető titkára, majd elnöke, a Matematikai és Fizikai Lapoknál ő volt a fizikai rész szerkesztője. (Dr. Füstöss László)