Szlovén matematikus
1894-től matematikát, fizikát és asztronómiát hallgatott a bécsi egyetemen, 1898-ban szerzett diplomát. Rövid ideig tartózkodott Berlinben és Göttingában továbbképzés céljából, majd 1902-ben magántanárként kezdett dolgozni a bécsi egyetemen. 1907-ben tanársegédként a Csernovici egyetem nevezte ki rendkívüli, majd a következő évben rendes tanárává. Az 1. világháború vége után kinevezést kapott az újonnan alapított Ljubljana-i egyetemre a matematika professzoraként, ő volt az egyetem első rektora. Ebben az állásban maradt az 1957-ig. Több tudományos akadémia tagja volt. Jelentős eredményeket ért el a differenciál- és integrálegyenletek, valamint a potenciál- és függvényelmélet területén.