Francia matematikus
Párizsban az École Normale Supérieure-ban végezte tanulmányait. 1879-ben a Toulouse-i egyetem professzora volt, majd 1881-től az École Normale-ban oktatott. 1885-től a differenciálszámítás tanszékének vezetője volt, az egyetem szabályzata miatt azonban csak 30 éves korának elérésekor, 1886-ban nevezhették ki hivatalosan is tanszékvezetőnek. 1889-ben a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották. 1897-től az analízis és felsőbb algebra tanszékét vezette. Jelentős eredményeket ért el az analízis, az algebrai geometria és a topológia területén. Fontos tételek fűződnek a nevéhez. és alapvető kézikönyveket írt, többek között a relativitáselmélet egyik első kézikönyvét. Megírta apósának, Hermite-nek az életrajzát. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta.