Bányamérnök
A selmecbányai bányászati akadémián szerzett mérnöki oklevelet 1839-ben, majd Bécsben folytatta tanulmányait. 1843-ban helyettes tanárnak, 1847-ben r. tanárnak nevezték ki a selmecbányai akadémián a mineralógiai, geológiai és paleontológiai tanszékre. Ő volt az 1843-ban létesített tanszék első tanára. Munkássága elsősorban Selmecbánya, Körmöcbánya és környéke földtani viszonyainak vizsgálatára és földtani feltérképezésére terjedt ki. Jelentős a Magyarhoni Földtani Társulat megbízásából 1852-ben a Morva folyóval határos részről Jelentés Magyarországnak March folyóval határos részéről munkája, mely 1856-ban jelent meg. Ez a tanulmány később a Böckh Hugó által 1913-ban megkezdett sikeres egbelli kőolajkutatás földtani megalapozását is szolgálta. Elnöke volt a Selmeci Akadémiai Magyar Olvasótársaságnak, és vezetésével állították össze az akadémia hallgatói 1845-ben az első magyar-német bányászati szótárt, Bányászati szófűzér címmel. 1861-től az MTA tagja volt.