Francia elméleti atomfizikus
A Nobel-díjas Jean-Baptiste Perrin fia, Irene Curie gyerekkori játszópajtása korán kitűnt matematikai tehetségével. Doktori munkája a Brown mozgás elméleti vizsgálata volt. Frédéric Joliot-Curie uránhasadást vizsgáló csoportjában ő végezte az elméleti számításokat. Ennek során néhány hónappal a hasadás felfedezése után, 1939. május 1-jén publikálta elméleti jóslatát, mely szerint a láncreakció beindulásához bizonyos "kritikus" tömegre van szükség, amit urán esetén - kollegáinak mérési adatait és saját közelítő számításait felhasználva - 40 tonnára becsült. Szilárd Leó ennek nyomán fogalmazta úgy az Einsteinnel aláíratott és Roosevelt elnöknek augusztus 2-án elküldött levelet, hogy egy feltételezett atombombát hajón lehet majd az ellenséges kikötőbe eljuttatni és ott felrobbantani. Amikor a náci csapatok elfoglalták Párizst 1940-ben, apja is, ő is az Egyesült Államokba menekült. A háború után Párizsba visszatérve nemcsak az atomfizika professzora lett, de 1950-től kezdve - Joliot-Curie eltávolítása után, de még az ő javaslatára - a francia atomenergia hivatal igazgatója is. Ennek keretében folytak a titkos kutatások a francia atombomba előállítására, melynek kísérleti kipróbálására 1960-ban került sor. Ez után nevezték el az újságírók Francis Perrint a francia atombomba "atyjának". E kétes hírnevet további pályafutása során az atomerőművek erőteljes támogatásával igyekezett ellensúlyozni, kedvezőbbre formálni. (Dr. Radnai Gyula)