Brit matematikus, fizikus
Az University of London-on doktorált 1931-ben, 22 éves korában, majd Cambridge-ben is szerzett doktori fokozatot 1935-ben. A londoni Imperial College professzora volt 1936-tól 1945-ig. Szakterülete a hidrodinamikai hullámok elmélete volt. A 2. világháború alatt a franciaországi partraszálláshoz szükséges kikötőegységeket tervezte. 1944-ben kiküldték Los Alamosba, ahol a Manhattan Project vezetői csoportjának tagjává vált. Szemtanúja volt az atombomba Nagasaki-ra való ledobásának. A háború után visszatért Angliába, ahol Attlee utasítására megkezdték az önálló brit atomfegyver és atomipar megteremtését. Penney vezetésével épült meg az első brit atomreaktor, végezték el az első brit atomrobbantást 1952-ben. Habár felajánlottak neki egy tanszéket az oxfordi egyetemen, megmaradt az atomenergiaügyek vezetőjének. Az 1954-ben megalakult United Kingdom Atomic Energy Authority (UKAEA) tanácsában szolgált 1967-ig, 1962-től a tanács elnökeként. Vezetésével hozták létre a brit hidrogénbombát, amelyet 1957-ben teszteltek. 1967-ben visszatért az egyetemi életbe, 1973-ig az londoni Imperial College rektora volt. Nagyszámú kitüntetésben részesült, bárói rangot kapott. A brit atombomba atyjának nevezik.