Geofizikus
Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1895-től Eötvös Loránd tanársegédje, 1901-től az MTA Semsey-ösztöndíjasa. 1908-ban részt vett Eötvös Lorándnak a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságát nagy pontossággal kimutató kísérletében. 1915-ben főgeofizikussá nevezték ki. 1919-től a Geofizikai Intézet első igazgatója. A 20-as években geofizikai expedíciókat vezetett Indiába és Franciaországba. A Beiträge zum Gesetz der Proportionalität von Trägheit und Gravität c. munkájával (Annalen d. Physik, Leipzig, 1922) Eötvös Loránddal és Fekete Jenővel együtt elnyerte a göttingeni egyetem Benecke-pályadíját. Terepkutatásokhoz alkalmas kis ingát szerkesztett, amelyet róla Pekár-ingának neveznek. 1922-től az MTA tagja. 1949-ben ún. "tanácskozó tag"-gá minősítették vissza, ami gyakorlatilag az Akadémiából való kizárással volt egyenértékű.