Építészmérnök, műegyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti és a stuttgarti műegyetemen, majd a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. 1878-82 között Schulek Frigyes, utóbb Hauszmann Alajos mellett dolgozott. 1887-ben a műegyetem magántanára, majd rk. tanára, 1888-tól haláláig a középítéstani tanszék ny. r. tanára. Kezdetben klasszicizáló felfogásban, utóbb neoromán és neogótikus stílusban tervezett. Funkcionális megoldású, puritán téglaburkolatú épületeivel Budapest városképének jellegzetes elemeit alkotta meg. Terveivel hazai és külföldi pályázatokon számos díjat nyert. Kivitelre került főbb alkotásai: a budapesti unitárius egyházközség temploma és bérháza, a Szilágyi Dezső téri református templom, a budapesti központi Vásárcsarnok, a fiumei tengerészeti akadémia, a budapesti városligeti fasori evangélikus templom és gimnázium, a budapesti műegyetem központi könyvtára és az Országos Levéltár budai épülete (Bécsi Kapu tér 4. - Nagy Károly fejezte be 1939-ben). Az Építőművészek Szövetségének hosszabb ideig elnöke volt. Szakirodalmi munkássága is jelentős.