Orosz fiziológus, pszichológus, belgyógyász, Nobel-díjas
1870-től a szentpétervári egyetemen kémiát, élettant, majd orvostudományt tanult. Doktori disszertációját 1883-ban készítette el, majd 1886-ig Németországban tett tanulmányutat. 1890-ig Szentpétervárott a szívműködés és a vérnyomás-szabályozás idegrendszeri vezérlését vizsgálta. 1890-ben a szentpétervári Orvosi Akadémia élettan professzorává, valamint az újonnan alapított Kísérleti Orvostani Intézet igazgatójává nevezték ki, ahol egészen 1924-es lemondásáig dolgozott. Itt az emésztés kiválasztási folyamatait és azok idegrendszeri vezérlését tanulmányozta. Nevezetes kutyakísérleteinek eredményeként bevezette a feltételes reflex fogalmát, feltárta annak működését és idegrendszeri alapjait. 1904-ben orvosi Nobel-díjat kapott az emésztőrendszerrel kapcsolatos kutatásaiért.