Osztrák születésű amerikai fizikus, Nobel-díjas
Sommerfeld tanítványa volt Münchenben, később pedig Bohr mellett dolgozott Koppenhágában. A béta-bomlások vizsgálatával foglalkozott, s a bomlások magyarázatára feltételezte egy olyan részecske létezését, melyet később Fermi neutrinónak nevezett el. 1928-ban lett Zürichben az ETH fizikaprofesszora. Itt élt és dolgozott haláláig, kivéve a második világháború időszakát, amit az Egyesült Államokban töltött, de nem vett részt a Manhattan programban. Mátrixmechanikai módszerrel meghatározta a hidrogénatom energiaértékeit és azt találta, hogy azok teljes megegyezést mutatnak a Bohr-féle elmélettel. Megalkotta az ún. kizárási elvet, melyért fizikai Nobel-díjat kapott 1945-ben. Elgondolása szerint egyazon atomban a fermionok közül ugyanabban a kvantumállapotban egynél több nem lehet. A 20. sz. első felének tudományos vezéregyéniségei közé tartozott.