Kohómérnök
Vaskohómérnöki oklevelét 1913-ban a selmecbányai főiskolán szerezte. 1919 előtt a kassai és budapesti felsőbb ipariskolánál működött. 1919-től a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán a fizika és elektrotechnika tanszék adjunktusa, 1925-tól r. tanárként a kalorikus és hidrogépek, valamint a kohógépek előadója. 1934-ben a Főiskolát a Műegyetemhez csatolták és őt egyetemi tanárrá nevezték ki, erről a címéről azonban lemondott és a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű műszaki igazgatója lett. 1941-től a győri Magyar Vagon és Gépgyár igazgatója, 1948-tól vezérigazgatója. 1949-től a miskolci műszaki egyetem előadója, 1951-től a géptan, hőerőművek, kompresszorok, kohótelepek. tárgyak tanára. Gyakorlati munkásságáért, elsősorban az ózdi vasgyár fejlesztéséért és a győri Magyar Vagon- és Gépgyár újjáépítéséért, valamint oktatói tevékenységéért több kitüntetésben részesült. Pattantyús-Ábrahám Géza öccse.