Gépészmérnök, egyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti műegyetemen 1907-ben végezte. 1912-ben műszaki doktori oklevelet, majd 1921-ben magántanári képesítést nyert. 1907-től a műegyetem tanársegédje, 1912-től adjunktusa, 1918-tól a Gépelemek és az Emelőgépek c. tárgyak meghívott előadója; 1926-tól rk., majd 1930-1956-ig ny. r. tanár a hidrogépek és szállítóberendezések tanszékén, 1930-tól - Bánki Donát utódaként - a tanszék vezetője. Egyetemi működése mellett 1909-1930 között magánmérnöki tevékenységet is folytatott. Több kisváros villamosítását tervezte és vezette, foglalkozott a hajdúszoboszlói földgáz hasznosításával. Számos felvonóberendezést tervezett, részt vett a Ganz- és a MÁVAG számára szivattyúk és egyéb vízgépek kialakításában, valamint az 1930-1940-es években különböző szivattyútelepek építésében. Fél évszázados oktatói és szakirodalmi tevékenységével kimagasló szerepet játszott a hazai műszaki kultúra terjesztésében és fejlesztésében. Előadásainak anyagát számos jegyzetben és tankönyvben adta közre. Szerkesztette a Gépészeti Zsebkönyvet, melyet a Mérnök Egylet aranyéremmel jutalmazott 1937-ben. Szerkesztette a Technika és a Magyar Technika c. folyóiratokat 1928-1954 között. 1957-ben a Gépipari Tudományos Egyesület Pattantyús-Ábrahám Géza-emlékérmet alapított. 1945-től az MTA tagja, 1952-ben Kossuth-díjat kapott.