Geológus, hidrogeológus, egyetemi tanár
A budapesti tudományegyetemen természetrajz-földrajz szakos tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett s 1924-ben a műegyetemre került Schafarzik Ferenc mellé tanársegédnek. 1935-ben magántanár, 1953-tól egyetemi tanár, 1960-tól az ásvány- és földtani tanszék vezetője volt. Ásvány- és kőzettani vizsgálatokkal kezdte pályáját. Vizsgálta a hazai dioritokat, a mórágyi gránitot és évtizedeken át a Börzsöny kőzeteit. Munkásságának középpontjában a hidrogeológia állt, a hazai források, különösen a gyógyvízforrások és a karsztvizek kutatása. Igen sokat tett a források, a földalatti vizek feltárásáért és védelméért. 1958-ban megalapította Jósvafőn a Karszt- és Barlangkutató Állomást, amely a hazai karsztvízkutatás bázisává lett. Ő honosította meg Magyarországon a mérnökgeológia új tudományágát, melynek első tanára volt. Több szakfolyóirat elindítója és szerkesztője volt.