Szovjet fizikus
Krími görög családból származik, erre utal görögös hangzású vezetékneve is. Apja cári katonatiszt volt, aki Poltavában járatta fiát gimnáziumba, majd Berlinbe küldte egyetemre. Innen egy év múlva Strassburgba ment át, ahol a diploma megszerzése után K.F.Braun tanársegéde lett és 1907-ben még Cambridge-ben is töltött egy évet J.J.Thomson mellett. Strassburgban kötött életre szóló barátságot a szintén Oroszországból jött évfolyamtársával, Leonyid Mandelstammal. 1914-ben tértek vissza Oroszországba, amikor kitört a világháború. Már doktori munkájában is a gyors elektromos rezgésekkel foglalkozott, azután Ogyesszában, majd Leningrádban a radiohullámokkal történő hírközlés lett az egyik sikeres kutatási területe. 1935-ben ő lett Moszkvában az akadémiai elektronikus oszcillációs laboratórium vezetője. 1942-ben Mandelstammal együtt javasolta az elektromágneses (radar) hullámokkal történő csillagászati távolságmérést, amelyet ténylegesen 1945/46-ban az USA-ban és Magyarországon (Bay Zoltán) valósítottak meg más-más módszerrel. Az alapozó egyetemi fizikaoktatáshoz az ő vezetésével készült el az a két kötetes, "Papalekszi Fizika"-ként emlegetett sikeres egyetemi tankönyv, amely 1951-ben magyarul is megjelent Mátrainé Zemplén Jolán szerkesztésében és Kónya Albert szakmai felügyeletével. (Dr. Radnai Gyula)