Geológus
Tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. 1894-ben tanársegéd Koch Antal mellett az ásvány- és földtani tanszéken, 1895-ben doktorált és a Földtani Intézet geológus munkatársa lett. 1919-ben a Tanácskormány, Lóczy Lajos nyugdíjazása után, megbízta a Földtani Intézet vezetésével. 1926-ban ment nyugalomba. Elkészítette az erdélyi hegységek geológiai felvételét; az erdélyi hegységekben petrográfiai kutatásokkal foglalkozott, az erupciós kőzetek korviszonyait tanulmányozta, de foglalkoztatták a medencék gyűrődési jelenségei is. Az eruptívumkérdések egyik legkiválóbb szakértője volt. Jelentős hidrogeológiai munkássága is. 1915-től az MTA tagja.