Zoológus, geológus, egészségügyi szakember, tanár
Selmecbánya mellett született; az elemi iskolát és a gimnázium első hat évét a szülővárosában végezte. Tizenhét évesen belépett a piarista rendbe; Nyitra, Trencsén után Kolozsvárra került; pappá szentelték (1870). Előbb gyorsírás-tanítói (1870), majd természetrajzi-vegytani (1881) és bölcsészdoktori (1883) okleveleket szerzett Kolozsváron, ahol az egyetemen magántanár lett. A nagykanizsai kegyesrendi gimnázium igazgatójává nevezték ki (1886). Később Vácott, Selmecbányán, Veszprémben és Temesváron is tanárkodott. Szenvedélyes természetbúvár volt. A laposféregszerűek anatómiájával és élettanával foglalkozott. Tanulmányai kiterjedtek a gomba- és ásványtanra is. Mintaszerű az ismertetése "Clauiceps purpurea, az anyarozsgomba" címmel a nagybecskereki kisgimnázium 1873-74. tanévi Értesítvényében. Többször publikált az Orvos-Természettudományi Értesítő folyóiratban. Egyik munkájának címe: "Egészségügyi szabályok a tanuló ifjúság számára." A magyaron, a szlovákon és a németen kívül tudott latinul, franciául és angolul, és jó nyelvérzéke meg erdélyi barangolásai okán vélhetően románul is. (Hujter Mihály)