Amerikai elméleti fizikus
Német bevándorló szülők gyermeke, akinek a matematika és a nyelvek tanulása egyaránt könnyen ment az iskolában. A Harvardon még a kísérleti termodinamika iránt lelkesedett P.W.Bridgman hatására, utána Európában Cambridge-ben J.J. Thomson mellett és különösen Göttingenben Max Born mellett már az elméleti fizika vált kedvenc vadászterületévé. Born vezetésével írta és védte meg doktori disszertációját 1927-ben, közös munkájuk a kvantummechanikai "Born-Oppenheimer közelítés". Leidenben Ehrenfest, Zürichben Pauli mellett dolgozott. 1929-től Berkeley-ben kutatva és tanítva vált az amerikai elméleti fizika központi alakjává, bár csak 1936-ban (32 évesen) nevezték ki professzornak. 1943-ban az amerikai atombomba előállítására létrehozott Manhattan program szakmai vezetője lett. Barátjával és egyetemi munkatársával, E.O. Lawrence-szel együtt választották Los Alamost és az Új Mexikó államban lévő sivatagot a munka és a kísérletek színhelyéül. Hirosima és Nagaszaki tragédiája után nem támogatta tovább a kutatásokat a szuperbomba előállítására, így került szakmai ellentétbe Teller Edével. 1947-ben Princetonban lett az intézet igazgatója, Einstein halála után pedig az ő elméleti fizikusi pozícióját is megörökölte ugyanitt. 1963-ban kapta meg Neumann János, Ernest Lawrence, Wigner Jenő, Glenn Seaborg, Hans Bethe és Teller Ede után az egyik legnagyobb amerikai kitüntetést, amit fizikus kaphat: az Enrico Fermi jutalmat. (Dr. Radnai Gyula)