Norvég-amerikai fiziko-kémikus, Nobel-díjas
1925-ben vegyészmérnökként végzett a Norvég Műegyetemen, Trondheimben. Első eredménye egy korrekció volt a Debye-Hückel elektrolit oldat elméletben. 1926-ban Zürichbe utazott Debye-hoz aki meghívta tanársegédnek a Zürichi Műegyetemre, ahol két évig dolgozott. 1928-ban a Johns Hopkins Egyetemre ment Baltimore-ba, itt kémiát tanított, majd a Brown Egyetemen vállalt állást magasabb évesek statisztikus fizikai és termodinamikai képzésében ezután a Yale Egyetemen dolgozott haláláig. A fizikai kémia több területén végzett kutatásokat. Az irreverzibilis folyamatok termodinamikáját kutatta. A róla elnevezett termodinamikai szimmetria-összefüggések felfedezéséért 1968-ban Nobel-díjjal tüntették ki. 1947-ben az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája tagjává választották.