Német csillagász, orvos
Már orvosi tanulmányai idején is hallgatott csillagászati előadásokat, brémai lakóházán kis csillagvizsgálót rendezett be. Kidolgozta a Nap körül keringő égitestek, három független pozíció mérésén alapuló, egyszerű pályaszámítási módszerét (1797). Ezzel jelentősen elősegítette az üstökösök és az 1801-től sorra felfedezett kisbolygók mozgásának és újra felfedezésének lehetőségét. Öt új üstököst fedezett fel, valamint az első négy kisbolygó közül kettőt (Pallas, 1802, Vesta 1807) is ő lelt fel. Felvetette a sokáig megoldatlan, ún. kozmogóniai kérdését (a végtelen univerzumban végtelen számú égitestet feltételezve azok összfényében az égbolt nappali fényben ragyogna. A problémát a relativisztikus kozmogónia oldotta meg.). A párizsi Természettudományos Akadémia és a londoni Királyi Csillagászati Társaság tiszteleti tagja. Nevét a róla elnevezett paradoxon, az 1002.sz. kisbolygó, és egy holdkráter őrzi. (Bartha Lajos)