Kémikus, Nobel-díjas
Oláh György középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen vegyészmérnök-hallgatóként folytatta; 1949-ben doktorált. A Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén amellett, hogy oktatott, a szerves kémia akkor legismertebb és legtekintélyesebb magyar professzorának, Zemplén Gézának a kutatási asszisztense volt. A Nobel-díjat megalapozó kutatásait itt kezdte el. 1954 és 1956 között a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén folytatott munkája mellett az MTA újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója is volt. Az 1956-os forradalom után, családjával együtt elhagyva Magyarországot, először Londonba, majd Kanadába költözött. 1965-től a család az Amerikai Egyesült Államokban talált otthonra. 1977-ig Clevelandben, ezután Kaliforniában éltek. Oláh professzor 1977-től a Dél-kaliforniai Egyetemen oktatott és kutatott. 1991-ben kinevezték a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet (Los Angeles) igazgatójának. Legjelentősebb eredményeit a karbokationok kutatásával érte el: szupersavak segítségével alacsony hőmérsékleten viszonylag hosszú élettartamú karbokationokat állított elő, amelyeket spektroszkópiai módszerekkel részletesen tanulmányozott. Az utóbbi kutatásainak részeként bekapcsolódott a kezdetben Saul Winstein és Herbert C. Brown között kialakult "nem klasszikus" és "klasszikus" karbokation, és ezen belül is a 2-norbornil-kation szerkezete körüli vitába. Oláh György Saul Winstein oldalán állva megnyerte a vitát. Oláh György karbokationokkal kapcsolatos eredményeinek óriási gyakorlati jelentősége is van, mert ezek alkalmazásával lehetővé vált, hogy motorüzemanyagok számára alkalmatlan, egyenes láncú alacsony oktánszámú szénhidrogénekből magas oktánszámú, elágazó láncú izomereket állítsanak elő. Oláh György a kémiai Nobel-díjat 1994-ben kapta meg. 2001-ben Corvin-lánc, 2002-ben Bolyai-díj kitüntetésben részesült. 2005-ben az Amerikai Kémiai Társaság legnagyobb díjával, a Priestley-éremmel tüntették ki. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést. 2006-ban Budapest Díszpolgára lett, 2011-ben pedig Széchenyi-nagydíjat kapott. 2013-ban "Ericand Sheila Samson" kitüntetésben részesült, amely az izraeli kormány által adandó legértékesebb díj az alternatív energiahordozók létrehozása és tárolása területén kimagasló eredményeket elért tudósok számára. Oláh Györgyöt a 2010-ben megalakult Emberi Méltóság Tanácsának tiszteletbeli elnökévé választották. A Nobel-díjat követő években, az egész emberiséget érintő, a természetes nyersanyagok és energiahordozók apadását és a fokozott szén-dioxid-kibocsátást övező problémák átfogó kezelésére alkalmas "metanolgazdaság" koncepcióján dolgozott. Meggyőződése volt, hogy a szén-dioxid metanollá, majd utóbbinak más energiahordozókká (például szénhidrogénekké, éterekké) történő átalakítása megoldást jelentene a jövő energia- és nyersanyag-ellátásában.