Erdélyi szász születésű német fizikus, mérnök
1912-től a müncheni egyetem orvosi karán folytatott tanulmányokat. Az első világháborúban katonaorvosként vett részt. A háború után Németországban folytatta egyetemi tanulmányait, de ezúttal már a fizika területén. 1922-ben a rakétatudományról szóló doktori értekezését a heidelbergi egyetem visszautasította. Néhány év múlva ugyanazzal a dolgozattal szerzett doktori címet a kolozsvári egyetemen. 1929 őszén elindította első folyékony üzemanyagú rakétáját. A kísérletben tanítványai, a berlini műszaki egyetem hallgatói segítették, köztük Wernher von Braun is. 1930-tól az erdélyi Meggyesen volt középiskolai tanár. 1941 és 1943 között a peenemündei bázison részt vett a V-2 rakéta kifejlesztésében. A V-2 projektet elhagyva Wittenberg mellett dolgozott egy légelhárító rakéta projekten. A háború végén családjával a Nürnberg melletti Feuchtba költözött. 1948-ban Svájcban telepedett le, ahol független szakértőként dolgozott. 1950-ben Olaszországban az olasz hadsereg számára légelhárító rakéták fejlesztésén dolgozott. 1953-ban visszatért Feuchtba és kiadta Menschen im Weltraum (Emberek a világűrben) című könyvét, ebben leírta elgondolásait az űrben elhelyezett reflektor-teleszkóppal, űrállomással, elektromos űrhajóval és űröltözetekkel kapcsolatban. 1954-től az Egyesült Államokban a rakétaprogramban tevékenykedett, volt tanítványa, von Braun oldalán. 1960-tól 1970-ig a NASA Marshall Űrrepülési Központjának igazgatója volt. Nevét a 9253.sz. kisbolygó viseli. (Bartha Lajos)