Fizikus, egyetemi tanár
Temesváron született 1884. március 3-án. Középiskolai tanulmányait szülővárosa reáliskolájában, felsőfokú tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, matematika-fizika szakon végezte. 1906-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Középiskolai tanárként, szabad idejében igyekezett pótolni, amit az egyetemen az előadások elmulasztottak. Előbb az elektromágnesség Maxwell-Faraday-féle térelméletével ismerkedett meg. Ez az elmélet a newtoni mechanika szemléletéhez képest merőben új felfogást hozott a fizikába. Nevezetesen, az erőtérnek a fogalmát vezette be. Az erőtér közvetíti a kölcsönhatásokat a töltések és áramok között. Novobátzky tudományos kutatásainak jelentős része az erőterek fizikájával van kapcsolatban, akár a relativitáselméleti vagy a kvantumelméleti munkáit tekintjük. E két fizikai elmélet forradalmian új gondolatai egyébként a kinyilatkoztatás erejével hatottak reá. Meghatározták tudományos gondolkodását, és alkotó munkáját Munkásságának hazai hatása az elméleti fizikai kutatásoknak a modern területek felé való kiterjesztésében, tulajdonképpeni megalapozásában, az oktatás magas szintre emelésében és kiszélesítésében mutatkozott meg. Körülötte az éppen akkor végzett fiatal tanítványokból nemzetközi mércével mérve is, rangos tudományos iskola alakult ki, amely a tanítványok tanítványain keresztül ma is magas szinten érvényesül itthon és külföldön egyaránt. 1947-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. (Prof. Nagy Károly)