Finn matematikus
A Helsinki egyetemen doktorált matematikából Lindelöf tanítványaként 1919-ben. Egyetemi állást nem kapott, ezért 1926-ig középiskolai tanárként és biztosítási matematikusként dolgozott, e mellett, elsősorban a komplex analízis területén folytatott kutatásaival nemzetközi elismerést szerzett. 1926-ban a helsinki egyetem professzora lett, 1941-ben az egyetem rektorává választották. A háború után politikai nyomásra lemondani kényszerült, 1963-ig a zürichi egyetem meghívására ott folytatta munkáját. 1963-ban tért vissza Finnországba. Tanítványa volt Lars Ahlfors. Nevéhez fűződik a Nevanlinna-elmélet. 1981-ben a Nemzetközi Matematikai Unió (IMU) Nevanlinna-díjat alapított.