Elméleti fizikus, egyetemi tanár
Humán érdeklődésű családban nőtt fel, és már gyerekkorában kitűnt matematikai tehetségével. A háború alatt kényszerűségből többször volt magántanuló, végül is 1950-ben érettségizett és azonnal felvették az akkor induló fizikus szakra Budapesten. 1955-ben diplomázott, 1965-ben lett a fizikai tudományok kandidátusa. Ezután nyert egy egyéves ösztöndíjat Hans Bethe mellé az Egyesült Államokba, a Cornell Egyetemre. Ez az év meghatározta egész további pályafutásárát magfizikából, melyet itthon Marx György is segített kibontakozni. Bethevel közös cikke jelent meg a Nuclear Physicsben, majd itthon 1972-ben lett a fizikai tudományok doktora, nem sokkal később pedig az ELTE egyetemi tanára. 1998-ban lett levelező tagja, 2002-ben - már nyugdíjasként - rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Magfizikai kutatásaiban eredményesen működött együtt volt egyetemi évfolyamtársaival: Zimányi Józseffel és Lovas Istvánnal. A nagy sűrűségű maganyag vizsgálata során mélyedt el a neutroncsillagok tanulmányozásában. Szenvedélyesen szervezte itthon a workshopokat, ezeken számos fiatal hazai kutató kapott indíttatást az ide látogató neves külföldi tudósoktól. Egyike volt a Bolyai Kollégium megalapítóinak. 2003-tól 2005-ig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke, 2006-tól 2007-ig a Fizikai Szemle főszerkesztője volt. Professzor emeritusként 83 éves koráig oktatott töretlen lendülettel az egyetem Elméleti Fizika tanszékén. (Dr. Radnai Gyula)