Mérnök, egyetemi tanár
1913-ban szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1918-1922 között a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű ózdi bányaigazgatóságán tervezési, geodéziai és bányamérési munkákat végzett. 1923-1932-ig a Földművelési Minisztérium Országos Halászati Felügyelőségénél dolgozott. 1932 és 1935 között a budapesti Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa volt. Öntözőrendszerekkel és az öntözés gyakorlatával foglalkozott, ezeket Francia- és Olaszországban is tanulmányozta. 1937-1940-ig az Országos Öntözésügyi Hivatalban a Vízhasznosítási Osztályt vezette. 1940-ben a budapesti műszaki egyetem mérnöki és építészmérnöki karának I. sz. vízépítési tanszékére ny. r. tanárrá nevezték ki, ezt 1962-ig vezette. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, majd az Öntözésügyi Közleményeket. 1946-tól 1948-ig, majd 1950-1952 között a mérnöki kar dékánja volt. Több hazai és külföldi tudományos egyesület, társaság munkájában vett részt. Több díjjal tüntették ki.