Vízmérnök
Mérnöki oklevelét 1928-ban szerezte Budapesten. 1928-1948 között több tiszai vízitársulat szakaszmérnöke, illetve a Balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat igazgató mérnöke, majd a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak, illetve jogelődjeinek műszaki vezetője. Főbb munkaterületei az árvízvédelemhez (töltések és műtárgyak építéséhez) tartoztak, emellett tevékeny részt vállalt egyes régiók öntözési feladatainak megoldásában. Szakirodalmi munkássága a technikatörténet-írás terén jelentős, a Középtiszavidék és a Jászság vízügytörténeti monográfiái az ő nevéhez fűződnek.